A testközelség, az érintés, ringatás és hordozás alapszükséglete egy kisbabának. Ezt a közelséget és szoros ölelést kapta meg a várandósság ideje alatt az anya hasában is, és születése után fizikailag és érzelmileg is ugyanerre van szüksége. A csecsemő minden komfortérzete is a jóllakottságon kívül a bőrérzékeléshez kötődik. A bőr a korai tanulás egyik bázisa, az újszülött a környezetét a legnagyobb mértékben a bőrén keresztül tapasztalja meg, később a látottakat még gyakran erősíti meg érintéssel is. Az érintés az a nyelv, amivel ösztönösen kimutatjuk az érzéseinket még felnőtt korban is. A szülők érzik, tudják, hogy gyermekük testközelben (ölben, karban, hordozóban) biztonságban érzi magát, könnyebb megnyugtatni, ringatni, a szeretetet feléjük kifejezni. Már a koraszülött intenzív ellátásban is felismerték, hogy az idő előtt született, vagy a hosszas kórházi kezelésben részesülő babák gyorsabban gyógyulnak és erősödnek meg, ha minél többet van lehetőségük az édesanyjuk szoros ölelésében, a mellkasukon „kenguruzva” lenni, és nagyban nőnek az esélyeik a felépülésre. Nem csak a babáknak, de a szülőknek is hatalmas lelki pluszt jelenthet ez a közelség, odafigyelés, és gyorsabban, érzékenyebben tudnak reagálni csecsemőjük testi és érzelmi igényeire is. Mindemellett azok az érintéses, mozgásos, és egyensúlyi ingerek, amik a (karban vagy testközelben) hordozás során érik a csecsemőt, azok segítik legnagyobb mértékben az idegrendszer érését, így a baba fejlődését is.

Ahogy eléri a csecsemő a különböző fejlődési állomásokat, és megtanul forogni, kúszni, mászni, járni, úgy lesz folyamatosan egyre nagyobb igénye az önálló, szabad mozgásra, így egyre többet fogja magát a hordozóból lekérni. Azonban még hosszú évek telnek el addig, amíg egy kisgyerek képes lesz az utcán is szülei tempójában közlekedni, kitartóan sétálni. A totyogós időszakban is nagy segítsége lehet a szülőknek a hordozás, amikor a gyermek a világ kihívásaival szemben folyamatosan a szüleinél keres biztonságot és felkéri magát kézbe, de néhány perc múlva már újra „sietnie kell a dolgára”. Az ismeretlen helyeken, utcán, vásárláskor, zsúfolt tereken, vagy akár kirándulások során még nagyobb kisgyerekkel is folyamatos segítséget jelenthet a hordozás lehetősége a „cipelés alternatívájaként”. Sok helyen a rossz közlekedési viszonyok vagy a szűk terek és lépcsők nehezítik meg a babakocsis közlekedést. A hordozás mértéke és ideje egyénenként nagyon változó lehet: fontos szempont, hogy a szülők se erőltessék meg magukat, és odafigyeljenek saját egészségükre, teherbírásukra is, hogy melyik életkorban, mekkora súlyú babát, mennyit hordoznak. Akár napi 1-2 óra hordozás is mással helyettesíthetetlen élményt adhat mind a kicsinek, mind a szülőknek.